Szobrok kőből és bronzból. Egy pillanat a folyamatból. A múló időben a percnyi megállást jelenítik meg.
A tengerparton lévő kötözött nádkereteket egy várfal ablakán keresztül látjuk. Az először kicsi ablak egyre nagyobb és nagyobb lesz, eltűnik a képmezőből, majd újra megjelenik, s egyre kisebb és kisebb lesz. Részleteket látunk, azután az összedőlést, a hullámok erejét.
A Labirintus az a hely és idő, ahol és amikor eltévedünk. Ha küzdelmünk után a tört, fenyegető térben segítséget kapunk, megmenekültünk. Vajon bosszút állunk-e ezért, vagy csak feledékenyek leszünk?